Mi lett volna ha…?

Sok esetben nincs értelme az így kezdődő kérdés feltevésnek. Például, amikor egy lángelme fiatalon távozik az élők sorából. Az egyik legkirívóbb példa erre Petőfi Sándor, aki mindössze bő huszonhat esztendőt élt. Nála sokkal kevésbé ismert költőtársa Dsida Jenő, aki 1907. május 17-én Szatmárnémetiben született, s 1938. június 7-én, tehát alig harmincegy évesen meghalt Kolozsvárott, szívbetegségben. Tragikusan rövid élete során csodaszép verseket írt. Méltatlanul keveset tudunk róla, pedig nem véletlen, hogy az 1937. nyarán tartott marosvécsi írótalálkozón a nagy erdélyi polihisztor, Kós Károly könnyes szemmel magához ölelte, s így szólt hozzá: „Te taknyos, hogy mersz ilyen szépet írni?”

Egyébként úgy, hogy egyszerűen énekelni vágyott a természetről, az ifjúságról, a szerelemről, az édesanyjáról és sok más csodáról.

Például így:

„Hanem amikor csendes alkonyatkor
Úgy ülsz borongón, édes jó Anyám –
Megtámadva az élet fájdalmától,
S könnyes szemekkel tekintesz reám;
Én ujjongó édes dalba kezdek,
Szívem derűjét mind Neked adom…
Te átölelsz és némán összecsókolsz…
És ez lesz nékem a legszebb dalom”

Olvassuk el néhány versét születésének 117. évfordulóján!

Fazekas László
polgármester