2024.09.19.
Kategória: Kultúra
Kolozsvár, sőt érzelmi szempontból Erdély egészének szépművészeti múzeuma a város főterén ékeskedő Bánffy palota. A XVIII. században épült barokk kastélyban kiállítási lehetőséget kapni bármely erdélyi vagy más kelet-közép európai képzőművész számára óriási megtiszteltetés. Ez sikerült most Miklosovits László albertirsai grafikusművésznek. Sőt! Összesen 4 termet biztosítottak számára, melyekben 50-nél több alkotását – teljes életműve keresztmetszetét bemutató, időrend szerint csoportosított tárlat látható.
A kiállítást szeptember 11-én, mások mellett, a múzeum igazgatója – Lucian Nastasa – Kovács, Szabó Zsolt irodalomtörténész, dr. Széman Péter EMKE (Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület) elnök és dr. Nagy Mercedes, városunk alpolgármestere nyitotta meg.
Szeptember 29-éig megtekintheti, aki épp a „szép városban” jár.
Gratulálok Miklosovits Művész Úrnak a nagyszerű sikerhez!
Fazekas László
polgármester
Április 11-e, József Attila születésének napja tiszteletére, a Magyar Költészet Napja.
József Attila, miközben senki által nem vitatva a magyar irodalomtörténet egyik legfényesebb csillaga, a politikai baloldal eszméit valló gondolkodó.
Létezik irodalmunknak egy mási óriása (igaz, prózai oldalon) aki szintúgy április 11-én született. Történetesen József Attila előtt öt esztendővel látta meg a napvilágot. Tehát kortársak voltak: ugyanaz a társadalmi valóság, ugyanaz a világ ölelte/fojtogatta mindkettőjüket.
Márai Sándor (merthogy róla beszélek) polgári író volt. Műveiben komoly súllyal szerepelnek tradicionális, konzervatív eszmék, s mellettük megjelennek liberális értékek is.
Kettejük világlátása meglehetősen különböző. Mégis jól megférnek egymás mellett a magyar irodalom panteonjában.
Azon gondolkodom, vajon ha ma élnének, milyen lenne a kapcsolatuk, s hogyan hivatkoznának rájuk bizonyos megmondó emberek? Manapság, amikor ilyen, s olyan címkéket osztogatnak egymásra a különféle táborok kikiáltói, miközben a világ rég meghaladta a klasszikus jobb – baloldal osztatot. Egyszer talán itthon is észrevesszük ezt. Ideje lenne!
Annál inkább, mivel (bár nem szó szerint) a kettejük munkásságának sorsa is igazolja a gondolatot:
„A harcot, amelyet őseink vívtak,
békévé oldja az emlékezés…”
E békévé oldás titka valószínűleg életművük lényegében rejlik. Abban, ami egyetlen szóba sűríthető: humánum.
Olvassunk sok-sok József Attilát és Márai Sándort!
Fazekas László
polgármester
Kölcsey Ferenc 1823-ban január 22-én letisztázta a Himnusz kéziratát. Az esemény tiszteletére, 1989. óta ezen a napon ünnepeljük nemzetünk kultúráját.
Magam úgy gondolom, fontos ez az alkalom, hiszen minden emberi közösség számára elengedhetetlen, hogy megbecsülje saját értékeit. Hogy ne lenne ez így egy nemzet esetében! Konkrétan, a magyarságról beszélve, jogos büszkeséggel sorolhatjuk azokat az eredményeket, amelyeket elődeink itt, a Kárpátok ölelésében megalkottak. Örülhetünk továbbá, hogy ezek száma manapság is szépen gyarapszik.
Ne feledjük eközben, hogy a megbecsülés érzése akkor értékes, ha ismerjük a tárgyának tartalmát.
A magyar kultúra napja többek között erre is figyelmeztet: fontos feladatunk nemzetünk kultúrájának ismerete. Mint ahogy más népekéjére is igaz ez.
Fazekas László
polgármester