Jól megférnek

Április 11-e, József Attila születésének napja tiszteletére, a Magyar Költészet Napja.

József Attila, miközben senki által nem vitatva a magyar irodalomtörténet egyik legfényesebb csillaga, a politikai baloldal eszméit valló gondolkodó.

Létezik irodalmunknak egy mási óriása (igaz, prózai oldalon) aki szintúgy április 11-én született. Történetesen József Attila előtt öt esztendővel látta meg a napvilágot. Tehát kortársak voltak: ugyanaz a társadalmi valóság, ugyanaz a világ ölelte/fojtogatta mindkettőjüket.

Márai Sándor (merthogy róla beszélek) polgári író volt. Műveiben komoly súllyal szerepelnek tradicionális, konzervatív eszmék, s mellettük megjelennek liberális értékek is.

Kettejük világlátása meglehetősen különböző. Mégis jól megférnek egymás mellett a magyar irodalom panteonjában.

Azon gondolkodom, vajon ha ma élnének, milyen lenne a kapcsolatuk, s hogyan hivatkoznának rájuk bizonyos megmondó emberek? Manapság, amikor ilyen, s olyan címkéket osztogatnak egymásra a különféle táborok kikiáltói, miközben a világ rég meghaladta a klasszikus jobb – baloldal osztatot. Egyszer talán itthon is észrevesszük ezt. Ideje lenne!

Annál inkább, mivel (bár nem szó szerint) a kettejük munkásságának sorsa is igazolja a gondolatot:

„A harcot, amelyet őseink vívtak,

békévé oldja az emlékezés…”

E békévé oldás titka valószínűleg életművük lényegében rejlik. Abban, ami egyetlen szóba sűríthető: humánum.

Olvassunk sok-sok József Attilát és Márai Sándort!

Fazekas László

polgármester