Emlékezés Trianonra

2012. 06. 04. Június 4-én, a nemzeti összetartozás napján az 1920-as trianoni békeszerződés aláírásának 92. évfordulójára emlékeztünk a Politzer Parkban elhelyezett kopjafánál, ahol a Himnusz elhangzása után Major Judit alpolgármester József Attila: Nem! Nem! Soha! című versét olvasta fel a hallgatóságnak. A vers a trianoni békeszerződésre reflektál erősen hazafias hevülettel, az ott elvesztett területek visszafoglalását vetítve előre, egyúttal pedig tökéletesen kifejezve az akkori közhangulatot.

„A lobogónk lobog, villámlik a kardunk,
Fut a gaz előlünk - hisz magyarok vagyunk!
Felhatol az égig haragos szózatunk:
Hazánkat akarjuk! vagy érte meghalunk.

Nem lész kisebb Hazánk, nem, egy arasszal sem,
Úgy fogsz tündökölni, mint régen, fényesen!
Magyar rónán, hegyen egy kiáltás zúg át:
Nem engedjük soha! soha Árpád honát!”
József Attila: Nem! Nem! Soha!
(részlet)
A vers elhangzása után Szőke Szabolcs, a Kulturális Bizottság elnöke köszöntötte az egybegyűlteket.
„Tisztelettel köszöntök mindenkit a nemzeti összetartozás napja alkalmából. A mai nap a megemlékezésé, megemlékezünk a 92 évvel ezelőtt 1920. június 4-én Trianonban megkötött, azóta is vitatott legitimitású békeszerződés által halálra ítélt történelmi Magyarországról. Ezen békeszerződés következtében hazánk elveszítette területének mintegy kétharmadát és magyar ajkú lakosságának igen jelentős részét.
Mindez önmagában is egy igen siralmas összkép, aminél már csak az a tény borzasztóbb, hogy azon nemzettársaink, akik gúnyhatárainkon túl rekedtek több mint 9 évtizede, még ma is igen nehéz helyzetben élnek. Nap, mint nap érzékeltetik velük az általuk saját hazájukban vendégül látott nemzetek, hogy ők most rabszolgák. Sorsuk csupán 2010-ben került rendezésre valamelyest, amennyire az azóta, az ő munkájukon és hátukon megerősödött nemzetek, valamint nyugati csatlósaik engedték.
Mindezért nyugodtan kijelenthető, hogy nemzetünknek adósa Európa. Nem is kicsit. A majd’ 9 évszázadon át hazánkat ért atrocitásokat most nem végigsorolva, vegyük sorra röviden, hogy csak az elmúlt 100 évben milyen tervrendszer alapján akarták megsemmisíteni a magyar nemzetet. Ezáltal nyilvánvalóvá válik számunkra, hogy Nyugat- és Kelet-Európa egyaránt kivette a részét a magyarság ellehetetlenítéséből.
A Trianoni békeszerződés csak az első lépcsője volt hazánk tönkretételének. Trianonban legkiválóbb földterületeinket vették el tőlünk, amivel olyan lett országunk, mint egy lábaitól és kezeitől megfosztott emberi test. A láb a haladás, a kéz az alkotás szimbóluma. A láb az ércekben és termőföldekben gazdag területeket, a kéz az ott élő nemzettársainkat jelképezi. Tőlünk mindezzel az erőteljes haladás és az alkotás lehetőségét vették el anno. Majd következett a hazánkra oktrojált kommunista rezsim ámokfutása, ami a keresztényi magyar hit felszámolására irányult. Mária országát így akarták megfosztani keresztényi és nemzeti öntudatától, de ez csak részben sikerült. Harmadik felvonásként az elmúlt évtizedek során a legszentebb dologra, a családi fészekre és a család egységére is szemet vetettek. Többszázezer ember otthona került veszélybe a rossz hitelpolitika miatt. A családokat pedig egy újfajta, erkölcstelen liberalista életvitelre való ösztönzéssel próbálták szétbombázni. Világosan látszik Trianon üzenete kicsiny nemzetünk számára. Ha nem vigyázunk akkor, területeink elkobzása után, hitünket és a családjaink nyugalmát is megvonják tőlünk.
Mindezt összegezve látjuk, hogy Európa továbbra is adósunk, és mindezért nekünk egy percig sem szabad elfelejteni a minket az elmúlt majd’ száz évben ért igazságtalanságokat. Trianon arcátlan hazugságába pedig sohasem szabad belenyugodnunk. Nem! Nem! Soha!”

A beszédet követően gyertyagyújtással emlékeztek a megjelentek 1920. június 4-re a Politzer Parkban elhelyezett kopjafánál.
Müller Mónika

2012.07.16 - Kovács Tímea


Kapcsolat  |  korabbi.albertirsa.hu
www.someday.hu - weboldalkészítés, webdesign, kereső optimalizálás, internetes és intranetes alkalmazásfejlesztés